Húsz év telt el. A maroknyi túlélő azóta próbálja újra benépesíteni a
bolygót, és megint emberi életet élni. Mert az ember ilyen. Ha elesik, feláll.
Ha legyőzik, új csatát kezd. Ha elveszít valamit, visszaszerzi. Bármi áron.
Feláldozza akár az életét is a családjáért, a hazájáért, a szabadságért. De itt
most maga az élet a tét. Nem egy valakijé, az emberiségé.
Azelőtt a gyerekek iskolába, moziba, játszótérre jártak. Házibulikat,
lakodalmakat tartottak. Mosolyogtak. Nyáron strandra jártak, esténként éttermekben
ettek, hétvégén múzeumba vagy színházba mentek, a csillogó plázákban ruhákat
próbáltak, és sokat utaztak. Szabadok voltak. Vajon milyen lehet hozzáérni egy
idegenhez? Milyen érzés egy zsúfolt buszra felszállni, tölcséres fagyit enni,
vízicsúszdán lecsúszni, kórusban énekelni, meccsen hangosan szurkolni, más
országba utazni? Annyi kérdés merül fel bennünk, amire nem kaphatunk választ.
Én nem tudom, milyen ez a szabadság. Sosem ismertem a szomszédaimat. Még a
szobámat is alig hagyom el. A világom a monitorom. Online tanulok, szórakozom,
vásárolok, sportolok és ismerkedem. Nem szeretek elmenni itthonról. A védőruha
felvételének gondolata is elborzaszt. Anyukám a dolgozószobában tölti a
napjait. Apukám reggelente a kis kapszulájával berobog a munkahelyére, ahol
minden egyes nap újra harcba száll az ellenséggel.
Nem tudom, meddig tart még a háború, hogy véget ér-e valaha. De feladni nem
fogjuk. Még ha nem is ismerjük, vágyunk a vírus előtti világra, az egészségre,
a szabadságra. Vágyunk az életre.
Három munka felolvasása fért még bele az órába kicsöngetésig. Az osztály
kiviharzott a zsúfolt teremből. Gyönyörű tavaszi nap volt. A kabátját mindenki
a karján vitte. Néhány lány az esti mozi részleteit beszélte meg az iskola
kapujánál. A fiúk persze a közeli dühöngő felé indultak, ott találkoztak a
szomszédos gimnázium pár tanulójával, hogy lejátsszák a döntő focimeccset még a
szünet előtt. Az egyik végzős meghívókat osztott a szombati házibulijába. Volt
egy lány, akihez először félt odamenni, de egy bátorító mosoly hatására, és
persze néhány jól irányzott lökés segítségével a meghívó megérkezett a
kiválasztotthoz. A szülők esküvőre hivatalosak. Hatalmas lakodalom lesz utána,
így a buli hajnalig is eltarthat majd. A közeli parkban egy kisebb csapat a
nyári diákmunkát tervezgeti. Strandon, gyorsétteremben, múzeumban, elegáns
butikban, színházban szeretnének majd dolgozni. Céljuk egy közös balatoni
kempingezés. Sátrazás, strandolás, esti szalonnasütés, vidámpark és persze a
diszkó is szerepel a terveik között.
Holnap azok olvassák fel az esszéjüket, akik arról írtak, hogyan fogott
össze a világ, és győzte le együtt a koronavírust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése