Könyvespolc (novellka)

 

Három polcból állt a szekrény. A legalsón voltak a mesekönyvek, a középsőn a lexikonok, a legfelsőn pedig különböző regények, verseskötetek. A három polc lakói nem látták egymást. Azt hitték, nincs is rajtuk kívül más könyv a világon. Aztán egy napon egy kislány, aki addig csak az alsó polcot látogatta, véletlenül rossz helyre tette vissza kedvenc könyvét. Így került Bozont Peti a Magyar Értelmező Kéziszótár mellé.

 

Bozont Peti fáradt volt. Ahogy visszakerült a polcra, mély álomba merült. Aztán reggel, amikor a nap első sugarai felébresztették, észrevette, hogy nem otthon van. Vagy mégis? Előtte ugyanaz az ablak van, mint eddig. Kilát rajta az utcára, ahonnan minden reggel beköszön neki egy kedves akácfa. Mégis máshol van. Nincsenek mellette barátai: Töröm Ödön és A három indiánkislány.  Peti megrémült. Mi történhetett?

 

Egész nap nem mert megszólalni. Félt a mellette álló hatalmas, öreg könyvektől. Abban reménykedett, hogy ez csak egy rossz álom, de másnap reggel újra az idegen helyen ébredt. Ekkor már halkan ugyan, de sírni kezdett. Próbálta leplezni, nehogy meghallja valaki, de a nagy könyvek mégis meghallották. Addig észre sem vették a kis jövevényt, úgy el voltak merülve „felnőtt gondolataikban”. Csodálkoztak, hiszen még sosem láttak ilyen pici könyvet. Megkérdezték, hogy kicsoda ő, és hogyan került ide. Bozont Peti mindent elmesélt, de a nagy könyvek sem értették a történteket. Hiszen ők sem tudtak az alattuk lévő polcról. Mégis elhatározták, hogy megpróbálnak segíteni a kétségbeesett Petinek. Átlapozták magukat elejüktől a végükig, de semmit nem találtak arra vonatkozólag, vajon hol laknak a mesekönyvek. Három napig tartott, míg mind átnézték magukat. Peti egyre szomorúbb volt. Lehet, hogy sosem kerül már haza?

 

Aztán eljött újra az este. A kislány bejött a szobába, és kedvenc könyvét kereste. De nem találta, hiszen legutoljára rossz helyre tette vissza. Már épp hívni akarta anyukáját, amikor hirtelen a középső polcra esett a pillantása, és meglátta Bozont Petit a Magyar Értelmező Kéziszótár és a Történelmi Lexikon között. Nem értette, hogyan került oda, de nem is igazán érdekelte. Örült, hogy megtalálta kedvenc meséjét, és boldogan szaladt vele a szobájába.

 

Másnap Peti nagyon figyelt, amikor a kislány visszavitte őt a helyére. Mindent alaposan megfigyelt a szobában. Félt, nehogy újra a hatalmas könyvek közé kerüljön. Ahogy közeledtek a könyvespolc felé, Peti idegen könyveket pillantott meg. Különböző méretű, különböző színű, és különböző vastagságú könyvek voltak. Aztán alattuk ott voltak a hatalmas, öreg, bölcs, már ismerős lexikonok. És végül, nagy-nagy örömére meglátta régi barátait, és a kislány visszatette őt megszokott helyére Töröm Ödön és A három indiánkislány közé.

 

Mindezt figyelemmel kísérték a középső polc nagy, bölcs könyvei is, akik végre megértették, valójában mi történt. Innentől kezdve a mesekönyvek és a lexikonok már tisztában voltak azzal, hogy bizony más polcok, és más könyvek is léteznek, nem csak ők. A regények és verseskötetek viszont a mai napig azt hiszik, hogy az ő polcuk a földkerekség egyetlen könyvespolca.