Noémi lovagol (mese)

 

Noémi egy meleg nyári napon elhatározta, hogy lovagolni megy. Kisétált az istállóhoz, de a lovacskája nem engedte, hogy a hátára üljön. 

— Nagyon szomjas vagyok a melegtől. Nem ülhetsz a hátamra, amíg nem hozol nekem vizet a bánatos kúttól.

Noémi szaladt a bánatos kúthoz vízért.

— Kút, adj nekem vizet, megitatom a szomjas lovacskámat, és felülök a hátára.

De a bánatos kút nem adott neki vizet.

— Nem adhatok neked vizet, amíg nem hozol vödröt az éhes lovásztól.

Noémi szaladt az éhes lovászhoz vödörért.

— Lovász, adj nekem vödröt, a vödröt viszem a bánatos kútnak, a kút ad nekem vizet, a vizet viszem a szomjas lovacskámnak, megitatom, és felülök a hátára.

De az éhes lovász nem adott neki vödröt.

— Nem adhatok neked vödröt, amíg nem hozol nekem kenyeret a szegény péktől.

Noémi szaladt a szegény pékhez kenyérért.

— Pék, adj nekem kenyeret, a kenyeret viszem az éhes lovásznak, az éhes lovász ad nekem vödröt, a vödröt viszem a bánatos kútnak, a kút ad nekem vizet, a vizet viszem a szomjas lovacskámnak, megitatom, és felülök a hátára.

De a szegény pék nem adott neki kenyeret.

— Nem adhatok neked kenyeret, amíg nem hozol nekem lisztet az üres malomból.

Noémi szaladt az üres malomhoz.

— Malom, adj nekem lisztet, a lisztet viszem a szegény péknek, a szegény pék ad nekem kenyeret, a kenyeret viszem az éhes lovásznak, az éhes lovász ad nekem vödröt, a vödröt viszem a bánatos kútnak, a bánatos kút ad nekem vizet, a vizet viszem a szomjas lovacskámnak, megitatom, és felülök a hátára.

De az üres malom nem adott neki lisztet.

— Nem adhatok neked lisztet, amíg nem hozol nekem búzát a szomorú gazdától.

Noémi szaladt a szomorú gazdához.

— Gazda, adj nekem búzát, a búzát viszem az üres malomnak, az üres malom ad nekem lisztet, a lisztet viszem a szegény péknek, a szegény pék ad nekem kenyeret, a kenyeret viszem az éhes lovásznak, az éhes lovász ad nekem vödröt, a vödröt viszem a bánatos kútnak, a bánatos kút ad nekem vizet, a vizet viszem a szomjas lovacskámnak, megitatom, és felülök a hátára.

De a szomorú gazda nem adott neki búzát.

— Nem adhatok neked búzát, mert nem terem semmi, amíg nem süt a napocska.

Noémi szaladt a naphoz.

— Nap, süss kérlek a mezőre, hogy ne legyen szomorú a gazda, és teremjen a búza! A  búzát viszem az üres malomnak, az üres malom ad nekem lisztet, a lisztet viszem a szegény péknek, a szegény pék ad nekem kenyeret, a kenyeret viszem az éhes lovásznak, az éhes lovász ad nekem vödröt, a vödröt viszem a bánatos kútnak, a bánatos kút ad nekem vizet, a vizet viszem a szomjas lovacskámnak, megitatom, és felülök a hátára.

A napocska rámosolygott Noémire, és azonnal kisütött. A gazda már nem volt szomorú, mert sütött a napocska, tudott adni búzát. A malom már nem volt üres, mert kapott búzát, tudott adni lisztet. A pék már nem volt szegény, mert kapott lisztet, tudott sütni kenyeret. A lovász már nem volt éhes, mert kapott kenyeret, tudott adni vödröt. A kút már nem volt bánatos, mert kapott vödröt, tudott adni vizet. A lovacska már nem volt szomjas, mert  kapott vizet, és Noémi végre felülhetett a hátára.